A téma annak kapcsán merült fel, hogy egy miskolci illetősségű mozdonyvezető beperelte a MÁV-Startot, arra hivatkozva, hogy munkáltatója nem biztosította számára külön a napi tizenegy órás speciális pihenőidőt.

 

A MÁV-START azzal érvelt, hogy a jelen esetben alkalmazandó kollektív szerződés olyan pihenő időt (negyvenkét óra) ír elő, amely jelentősen meghaladja az uniós irányelv által előírt minimális heti pihenőidőt (huszonnégy óra), így a döntésnek egyáltalán nincs negatív hatása a munkavállalókra, mivel összességében több pihenőidővel rendelkeznek, és csak a napi tizenegy órás pihenőidőhöz való jogukat érinti.

 

A Miskolci Törvényszék így azt a kérdést terjesztette az Európai Unió Bírósága elé, hogy a heti pihenőnapokkal együtt biztosított napi pihenő napok az irányelv értelmében a heti pihenőnap részét képezik-e.

 

Egy érdekes fordulattal, a bíróság ítélete szerint a napi és a heti pihenőidőhöz való jog két különálló jog, amelyek különböző célokat szolgálnak. „a napi pihenőidő lehetővé teszi, hogy a munkavállaló meghatározott, nemcsak hogy összefüggő, de a munkával töltött időt közvetlenül követő időszakra eltávolodhasson munkakörnyezetétől”.

 

Márciusban az Európai Unió Bírósága úgy döntött, hogy a munkavállalók a napi pihenő időn kívül heti pihenőidőre is jogosultak, és a napi pihenőidőt a heti pihenőidő előtt kell kivenni. 

 

És a heti pihenőidő?

A heti pihenőidő pedig ahhoz szükséges a munkavállalónak, hogy „minden hétnapos időszakon belül kipihenhesse magát”, ezért a munkavállalók számára biztosítani kell mindkét jog tényleges gyakorlását. Fodor T. Gábor munkajogász szerint:

 

“Az átlagos, hétfőtől péntekig terjedő munkarendet figyelembe véve a munkavállaló két pihenőnapja a szombat és a vasárnap mint naptári nap, ez a heti pihenőidő. A pénteki munkanapot követő tizenegy órás napi pihenőidőnek szombaton nulla óra nulla perc előtt be kell fejeződnie – tehát péntek tizenhárom órát követően a munkavállaló nem dolgozhat. Amennyiben a jelenlegi törvényi szabályozás változatlan marad, ez lényegében azt jelenti, hogy búcsút kell intsünk az eddigi klasszikus munkarendnek. A pénteki munkanapnak vagy rövidebbnek kell lennie úgy, hogy tizenhárom órakor befejeződik, vagy át kell állni a négynapos munkarendre.”

 

Fodor T. Gábor megjegyezte, hogy nem konkrét információ alapján vélekedve, de meglepődne, ha ezek után a magyar jogalkotó nem módosítaná a Munka Törvénykönyvének a munka- és pihenőidőre vonatkozó fejezetét.

 

Evidens lenne például, hogy a törvényes munka- és pihenőnap kezdetét éjfél helyett reggel 6 órára állapítsák meg, és pénteken 13 óra helyett 19 óráig dolgozhassanak a munkavállalók. Vagy esetleg jöhet a négy napos munkahét - tesszük hozzá immáron mi.

 

forrás: index.hu