Ezekben a napokban vonulnak vissza a legészakibb akáclegelőkről a méhészek a kaptárjaikkal. A pergetések befejezése után lehet csak végleges mérleget készíteni az idei akácméz mennyiségéről. Az azonban már látszik, hogy országosan a gyenge közepes a megfelelő jelző a hozamra, megjegyezve azt, hogy egyes méhészetek teljesítményei között igen nagy különbségek lehetnek.

Közben ismét egyre erőteljesebben zavarja a piacot a Kínából beáramló termék. Ezt a méhészek nem nevezik méznek, mert sok olyan tulajdonsága van, ami a mesterséges előállításra utal, ráadásul a laboratóriumi vizsgálatok csak erősítik a gyanút.

Cserényi Péter lajosmizsei méhésszel a jellegzetes sisak védelmében, délután hallgatjuk a méhek zsongását az akácos kellős közepén, több száz kaptár szomszédságában. Édes muzsika ez a gazda fülének, hiszen arról árulkodik, hogy a szorgos rovarok nagy serényen gyűjtik és hordják a nektárt.

Utolsó óráit éli az akácvirág. A vissza-visszatérő esők miatt alaposan elázott, megkezdődött a barnulása, két nap múlva már hiába keresnének bármi hasznos összetevőt benne a méhek. Szinte egyik pillanatról a másikra elhalkul az erdei tisztás. Egyre ritkábban repülnek a gyűjtők. Az irányuk is megváltozik: valamennyien a kaptárt célozzák meg. Gyorsan beborul az ég, és tíz perc múlva már itt is a kiadós zápor.

Annak, hogy ebben az esztendőben az átlagosnál kevesebb lett idehaza az akácméz, az oka a szinte naponta eleredő eső, az ismétlődő erős szél és a 15 fok alatti nappali hőmérséklet volt a gyűjtési időszakban. Ráadásul az április végi fagyok három megyében – Somogyban, Zalában és Vasban – minden akácrügyet elpusztítottak.

Mivel a harminc-egynéhány ezer magyar méhésznek körülbelül a harmada ebben az országrészben dolgozik, különösen fájó ez a terméskiesés. Más területeken – például az Alföldön – csak részben pusztítottak a mínuszok. Általában az volt a jellemző, hogy a fák alsó ágain történt az elfagyás, a lomb felső ágain viszont szépen virágoztak az akácok.

Idén az átlagosnál kevesebb lett az akácméz – fotó: Shutterstock

A helyi eltérésekből következik az, hogy az egyik méhésznek lehet, hogy csak néhány kilogrammot hordtak össze a méhcsaládjai, a szomszédjánál pedig akár a 20 kilogrammot is meghaladó lehet a hordókba gyűjthető mennyiség. Az a méhész mindenképpen jól járt, aki berendezkedett a vándorlásra, tulajdonosa, avagy bérlője az alkalmas szállító eszközöknek, illetve a kaptárait olyan tartóberendezésekkel szerelte fel, amelyek alkalmassá teszik őket a gyors, gépi rakodásra.

Az északi megyékben – Komáron, Nógrád, Heves, Borsod – ugyanis az idén is két-három héttel tovább tartott a mézszüret, és a virágok sem károsodtak. Igaz, az itteni szezonban is hátráltatta a repüléseket a sokszor visszatérő eső.

Néhány hónapja folyamatosan csökken a méz európai és ennek következtében a magyar piaci ára. Három évvel ezelőtt még Brüsszelben is tüntettek a magyar méhészek a szinte kontroll nélkül Európába áramló távol-keleti méz ellen. Aztán időlegesen alábbhagyott a nyomás. A hírek óriási mértékű kínai méhpusztulásról szóltak.

Az importdömping megszűnésének köszönhette az utánozhatatlan minőségű – hungarikum! – magyar akácméz azt, hogy csúcsot döntöttek tavaly az első félévben az árai. Egyébként akkoriban idehaza a kétezer forintot is meghaladta az 1 kilogrammos csomagolásban ennek a mézfajtának az ára. Azonban nagyon gyorsan véget ért az „aranykor”.

Az Európában elfogyasztott méznek a fele az Unión kívüli területekről származik. Kína például 85 ezer tonnát szállít ide. A Föld legnépesebb országában van méhészet és méhlegelőnek alkalmas terület, de nagyon fejlett a vegyipar.

Cserényi Péter szerint a Távol-Keletről érkező mézszállítmányok kisebbik része az igazi méz, a nagyobbik hányad viszont hamisítvány.

„Az Európai Unióban az a legpocsékabb dolog, hogy néhány nagy importőr olyan lobbierővel rendelkezik, amely a politikusokat is eléri” – fogalmazza meg a bajok fő okát a tekintélyes lajosmizsei méhész.

A korábbi hónapokban a méhészek szövetsége, az OMME a Nébihen és az agrárminisztériumon keresztül megpróbálta a címkézési forma szabványát átalakítani. Ugyanis a fennálló szabályok szerint egy kínai-magyar mézkeverékre azt kell ráírni, hogy „uniós és nem uniós méz keveréke". Magyar szervezetek a pontos keverési arány feltüntetéséért és a származási hely legalább országonkénti megjelöléséért léptek fel.

Az uniós biztoshoz Erdős Norbert fideszes európai parlamenti képviselő interpellált ebben az ügyben. A válasz szerint ez a változtatás „túl sokba kerülne". Cserényi Péter azt kérdezi: „Ilyen hülyeséget hogyan mondhat egy komoly pozícióban lévő politikus?”

A Kínából érkező mézek nagyobbik része hamisítvány – fotó: Shutterstock

A mostani helyzetben többet kell költeni az igazi mézet piacra küldő termelőknek a laboratóriumi vizsgálatokra. Az importmézeket az uniós vámhatárokon kell megvizsgáltatni. Magyarországra csak ritkán érkezik közvetlenül Kínából méz, de gyakori szállítmányokat regisztrálnak Spanyolországból, Lengyelországból és Ukrajnából. Vélelmezhető, hogy ezek a mézek jórészt kínai eredetűek, de az uniós beléptetésük után úgymond honosították a nagy tételeket.

Vannak új eljárások a hamisítások leleplezésére, például a mágneses magrezonancia mérése, amely azonnal kimutatja a hozzáadott cukrot.

Érzi az Unió a problémát. Az elmúlt év júliusától is vagy 65 mintát gyűjtött a Nébih, a 28 tagországban összesen mintegy 2 ezer mintát vettek a mézből. A megvizsgált tételeknek a 29 százaléka nem kerülhetett volna forgalomba. Ez nagyon magas arány. A megoldáshoz vezető út fontos lépése lenne a hamisítók nevének nyilvánosságra hozása. Erre már kaptak ígéreteket a becsületes úton járó méhészek, azonban a lista átadását eddig még mindig elhalasztották.

- Ön kóstolt már garantáltan kínai, semmivel sem kevert mézet? – kérdeztem Cserényi Pétert.

- Igen. Úgy jellemezhetném, hogy se íze, se bűze... Egy édes, azonkívül jellegtelen folyadék. Amiért mi mézet eszünk – az aromaanyagok, az illat –, az nincs benne.

A világpiacon kétféle mézet áraznak be. Szín szerint különítik el őket. Van sötét és világos fajta. Az utóbbi jóval drágább. Ezért az úgynevezett dzsungelmézeket gyantatechnológiával világosítják. És ez lesz a mi akácmézünknek a konkurense.

Néhány hónappal ezelőtt Magyarországon járt a méhész világszövetség francia elnöke. Akkor elmondta, hogy mennyire irigyli a magyar kollégáit, mert nálunk rengeteg a fiatal szakember ebben az ágazatban, Franciaországban pedig egyre inkább küzdenek az elöregedéssel.

Nálunk az utóbb tíz évben több ezerrel nőtt a méztermeléssel foglalkozók száma. A növekedés a főfoglalkozásúak és a kiegészítő tevékenységként méhészkedők körében is látványos. Ezért sem mindegy, hogy sikerül-e a hazai és az uniós mézpiacról kiszorítani a hamisítókat. És még a fogyasztói érdekekre ki sem tértünk!

Forrás: agorinform.com