A 2022-es év novemberig rendkívül vízhiányos volt, az alföldi térség évtizedek óta nem látott aszálytól szenvedett, a vízhiányból eredő kár több tízszeresére ugrott az átlagos évi 40 milliárd forintnak. Mindezek után az év végére például közel 6 méter szintemelkedés jellemezte a Tiszát, és csak centik választottak el az I. fokú árvízkészültségtől, az elmúlt időszakban pedig napi 50 milliméter körüli csapadék is hullott egyes térségekben.

 

Az intenzív éghajlati szélsőségek egyre gyakrabban és radikálisabban befolyásolják a csapadék mennyiségét, hiányát, időbeni és térbeli eloszlását. A mezőgazdasági termelés egyik alapfeltételévé vált, hogy mihamarabb alkalmazkodjon a szélsőséges klimatikus helyzethez. Általánosságban a magyarországi termőterületek közel harmada egyaránt kitett az aszálynak, valamint az ár- és belvíznek; a jelenlegi éghajlati viszonyokra, a hazai és globális tendenciákra is tekintettel a vízbiztonság megteremtésében pozitív változás műszaki beavatkozás nélkül nem várható. Annak érdekében, hogy megteremtsük a vízbiztonságot, puffervízterekre van szükség, amelyek létrehozásában az állam mellett a termelőknek is van tennivalója.

 

Az Országos Meteorológiai Szolgálat, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján jelenleg a talaj telítettsége országosan eléri a 80-100%-ot a felső 1 méteres talajrétegben. Amennyiben folytatódik a csapadékos idő, esetleg havas lesz még a tél, abban az esetben a magasabb talajvízállású és a szikes területeken, továbbá egyes folyómenti térségekben jelentősebb belvízi elöntések is kialakulhatnak.  Ahhoz, hogy növelni lehessen a puffervíztereket, elsődleges feladat a többletvizek elraktározása, a csatornarendszerek medertározási kapacitásainak maximális kihasználása, a csatornák feltöltése, illetve – ahol lehet – feltöltve tartása. A vízkészletek megőrzésének jelenleg a medertározás a leghatékonyabb módja, amire a NAK a tél elején is felhívta a figyelmet, valamint arra, hogy nagyobb árhullám esetén a csatornák maximális feltöltése a belvizes területek kiterjedését is növeli. A csatornákban visszatartott vízoszlop a szomszédos mélyfekvésű területeken vízborításokhoz vezethet.

 

Tekintettel arra, hogy a tavalyi súlyos vízhiányhoz és aszályhoz hasonlókkal egyre gyakrabban meg kell majd birkóznia a mezőgazdaságnak, másként kell tekinteni a várhatóan sokkal ritkábban jelentkező többletvizekre, ár- és belvizekre.  Víz- és agrárgazdálkodási szempontból is ki kell alakítani azokat a jó gyakorlatokat, amelyek kiegyensúlyozzák az évszakok, illetve a hidrológiai ciklusok szélsőséges vízháztartási viszonyait – különös tekintettel a természetes és mesterséges vízfolyások öblözeteiben.

 

A gazdálkodóknak érdeke a talaj védelme, szerkezetességének javítása, ugyanis ezen tényezők jelentősen hatnak a talaj vízvezető és vízbefogadó képességére, a vízháztartás optimalizálására, a terméseredményekre, a költségekre, továbbá jelentősen csökkentik a szélsőséges időjárásból eredő stresszhelyzeteket. Kiemelten fontos a megfelelő tápanyag-gazdálkodás, a tömörödés és az erózió elleni védekezés, a megfelelő terület- és tájhasználat. A termőföldön való vízvisszatartás másik kulcsa a területi vízpufferek megteremtése.

 

Fontos a belvízelöntések termőföldön való lehető leghosszabb ideig tűrése, a területi vízvisszatartás biztosítása különösen a mélyfekvésű területeken, valamint mesterségesen kialakított (mikro)tározókban, vagy akár vápákban. A felszíni vízrendezési szolgáltatás lehetővé teszi a termőterületen az úgynevezett átjárható, művelésbe vonható füvesített vápák kialakítását, amelyek a többletvizeket összegyűjtik, helyben tartják, és idővel visszaszolgáltatják azokat a termőföldnek. Illetőleg síkvidéki területen magas potenciál van a vápák által történő vízmegtartásban.

 

forrás: agrotrend.hu