A számadatok brutálisak, a helyben lakó gazdákat a földbérleti időszakban megismert, több ezer hektárra rátenyerelő erőcsoportok kisemmizték. A helyiek a földek 20 százalékát tudták megvásárolni, Felcsút és Mészáros Lőrinc újra nagyot kaszált, a törvényekkel körülbástyázott földrendszer átjátszása megtörtént. – Amikor kiléptem a kormányból, a földügyek miatt cselekedtem – mondta Ángyán. – A tények azt mutatják, hogy beigazolódott, amitől tartottam. Az állam a spekuláns tőkét támogatja a helyi közösségek ellen a törvényeivel, a földek többsége 7 nagy csoport kezébe került az országban, az állam a teljes földterület (500 ezer hektár) 70 százalékát fél év alatt dobra verte és kiárusította.

Júniusban Jakab István fölállt a parlamentben, ezután az akciót hangzatosan Földet a gazdáknak!-programnak nevezték el, és év végéig lezavarták az árveréseket. Bájos mellékszál, hogy közben Semjén Zsolttal kivetették a rendeletből a földműves elől a magyar megnevezést.

Ángyán szerint a mintagazdasági-integrátori koncepciót Csányi Sándor Bonafarmjára és a "több megyére kiterjedő" élelmiszeripari óriáscégekre írták, a tőke belakta a politikát. A földárveréseken az összes terület 13 százaléka három hektár alatti, 87 százalék a nagybirtokosoké lett. A Fejér megyei adatok azt mutatják, hogy itt adták el a legtöbb földet, az átlagos birtokméret errefelé kétszer annyi (40 hektár), mint az országos átlag. A helyben lakó gazdák pénz híján az árverések közelébe se jutottak el. A minisztérium a birtoktestekkel "vakít", miközben a helyben élők a több mint 17 ezer hektárból mindössze 3419-et tudtak "hazavinni". A nagy nyertes ezúttal is Felcsút lett (1625 hektár), és senki se csodálkozik azon, hogy Mészáros Lőrinc és Flier János játszotta ezúttal is a főszerepet.

Huszonkilenc településen a gazdák egy deka földet se tudtak venni, sikerrel árvereztek viszont a "kérges tenyerű" budapesti gazdák, akik közül a Rózsadomb tetején munkálkodó vagy a káposztásmegyeri lakótelep tizedik emeletén élő "földműves" is meg tudta előzni a helyieket.

– Minden harmadik árverező 25 kilométernél távolabbról licitált – mondta Ángyán, és hozzátette: 40 százalékban a saját bérleményt vették tulajdonba. Ami azt jelenti, hogy a mutyiban jártas bérlők tudták előre, nem kell fáradozni a bérleti feltételek teljesítésével, mert a föld egyszer úgyis az övék lesz. A helyiek számon tartották, mit nézett ki magának Mészáros vagy Flier, nem akartak ujjat húzni az orbánizmus kegyeltjeivel. Beszédes számadat, hogy a Mészáros család 1425 hektárt vitt el, ez az összes megyei föld 8,3 százaléka. De jutott Tiborczéknak is, akik szintén 200 hektár fölötti földet vettek. A területek 58 százaléka 21 nyertes érdekeltség (26 család, 51 ember) kezébe került, a tízezer hektárért közel 14 milliárd forintot szurkoltak le. – Ez Dél-Amerika – szögezte le a professzor –, a következmények katasztrofálisak, mert nem lesz a helyieknek munkájuk, karhatalmi eszközökkel a társadalom szétszakadása nem kezelhető. Nem fogja Pintér sem elintézni, miként azt remélik.

Ángyán szerint a föld fölötti rendelkezés jogát a helyi közösségeknek vissza kell szerezniük, meg kell akadályozni a földvagyon további kiárusítását, az állami vagyonról szóló törvény módosításával pedig a földet a forgalomképtelen kincstári vagyonelemekhez kell csatolni. Ezenkívül üzemszabályozási törvényt kell alkotni, a maximális birtokméret felett pedig adóztatni kell. – Ha szabadságharc kell, hát legyen szabadságharc – mondta Ángyán, és hozzátette: különben a vazallusokból álló élelmiszer-ellátók rabszolgái leszünk.

– El kell érnünk, hogy az emberek kilépjenek ebből a gettóból – ezzel fejezte be előadását.

Foirrás: NOL.hu