A komoly borászmúlttal rendelkező szakember számára soha nem volt kérdés, hogy melyik borvidéken folytatja pályafutását. Bort készíteni, persze, máshol is lehet, de igazán mindig arra vágyott, hogy megmutassa, mire képes Tokaj, s boraiban valóban érezni a Tokaji borvidék sokarcúságát, a történelmi dűlők különleges karakterét.

Áts Károly

Fotó: viniczai

„Tokaj, Mád egy csoda. Célom ezt a csodát palackba zárni, és minél több ember asztalára eljuttatni a világ minden táján. Aki megkóstolja, örömöt és boldogságot érezzen, megismerje rajta keresztül a borvidék lelkét, a fajtákat, Magyarországot. Számomra a borászat az életem, a hivatásom. Úgy szeretem, ahogy van” - fogalmazta meg hitvallását.

Áts Károly szakmai pályafutását a Budafoki Borászati Technikumban kezdte, majd 1988-ban a Kertészeti Egyetemen végzett borászként. A diploma megszerzése után a Tokaji Borkombináthoz került, ahol kezdetben gyakornokként, később pincevezetőként dolgozott. 1988-tól éveken át a Tokaj Kereskedőház Zrt. jogelődjénél, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinátnál tevékenykedett, majd 1994-ben került a Royal Tokaji Borászati Zrt.-hez, ahol később főborásszá nevezték ki. 2013 tavaszán igazolt a Grand Tokaj Zrt.-hez, s azóta folyamatosan hozza a nemzeti tulajdonban lévő borászattal a rangos hazai és külföldi elismeréseket. Emellett saját családi pincészetében is készít borokat.

A mádi borásszal édesapja szerettette meg a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, ma is ez az ő szentélye, ahol csendben elvonulva szakmájának, hivatásának élhet. Szebbnél szebb borok kerülnek ki a keze közül, melyeket már egy ország ismer és szeret. 2002-ben alkotta meg az azóta legendássá vált, róla elnevezett, késői szüretelésű tokaji édes bort, az Áts Cuvée-t. 2006-ban a Wine and Spirit amerikai magazin 100 pontosra értékelte az általa készített 1999-es esszenciát. Mindegyik borára úgy tekint, mint saját gyermekére, egyformán szereti őket. Áts Károly maga is az egyik „legnagyobb név” a szakmában, 2012-ben az „Év bortermelője” címet nyerte el.

 

Fotó: viniczai

Tokaj, s vele a Furmint fajta jelent számára mindent. Bárhonnan is tér vissza, meglátja a Tokajt, a Nagykopasz hegyet, vagy a Szelestetőt, az angyalszárnyakat, hazaérkezett. Olyan pincékben volt szerencséje dolgozni, ahol évszázadokkal azelőtt helyi borászok várták, hogy megszülessen a bor, ahol megcsapja a múlt, a tradíciók szele. „Minden tokaji borásznak éreznie kellene, milyen kincs van a kezében” - magyarázta, hogy a világ egyik, ha nem a legjobb borvidékén dolgozik, s a világ legjobb borát készítheti el.

Sajnos Tokajban is voltak mellékvágányok, ami nem használt a borvidéknek. A fogyasztóknak meg kellene ismerniük a dűlőszelektált borokat, hiszen ez a sokszínűség Tokaj igazi értéke. Több száz vulkán alkotja a borvidéket, s eltérő talajszerkezetek alakultak ki, ami a borok ízvilágában is tetten érhetők. A nagy borászatok mellett megjelentek a kicsik is, akik tovább színesítik a borvidéket, a borokat. Ennek köszönhetően kinyílt Tokaj, s újra azt mutatja magából, amilyen régen volt.

Komoly kihívás az édes borok mellé ugyanolyan minőségű száraz bort letenni az asztalra. Ugyanakkor ehhez idő is kell, nem elég 20-30 év. A mai borászoknak újra kell írniuk a történelmet. Bár egyre többet beszélünk a száraz borokról, de Tokajban akkor is az édesekről szól, az aszúk, a szamorodnik, az eszenciák maradnak a zászlós borok.

„Saját pincémben is készítettem Koranyár néven egy könnyű Furmint – Sárga muskotály házasítást” - utalt a szakember a mai illatos borok divatjára. Amellett, hogy nagy borokat tudnak palackba tölteni, ha jó technológiával rendelkezik a borász, akkor el tud készíteni egy fiatalos, a gasztronómia által igényelt bort is. A Kárpát-medencében kiváló minőségű szőlőt lehet szüretelni, s az ebből születő borokat kell a világnak megmutatnunk.

 

Fotó: viniczai

Áts Károly több „hangszeren” játszik, ugyanolyan otthonosan mozog a saját kis gazdaságában, mint egy nagy borászati üzemben. Amikor 2013-ban eljött a Tokaj Royaltól, éves szinten 1000-1500 hektoliter bort állítottak elő, majd beállt a saját pincéjébe, ahol 15-20 hektoliter bort készített. Onnan váltott az akkori Tokaj Kereskedőház, a mai Grand Tokaj főborászi posztra. Ott viszont már a legkisebb tartály is nagyobb, mint a teljes saját pincészete. Meggyőződése, hogy 85 százalékban a szőlőben dől el a bor sorsa. Mára a vállalathoz beszállító termelők is megértették, hogy csak minőséggel lehet eredményt elérni.

Ezt követően a technológia, az odafigyelés, a szakértelem veszi át az irányítást. Így viszont, már szinte mindegy, hogy kéthektós hordóval, vagy ezerhektós tartállyal dolgozik. Nagyban is olyan, mint kicsiben, csak legyenek megbízható, lelkiismeretes kollégák, mint ami a Grand Tokajnál összeállt.

 

Fotó: Furmint Photo

 

magyarmezogazdasag.hu