Betegségei közül a káposzta xantomonászos feketeerűségét a Xanthomonas campestris okozza, ami Magyarországon már néhány évtizede ismert. Általában csapadékos nyarakon fordul elő. Fertőzési forrás a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetőmag.
Kártevők közül a káposztafélék földibolháinak (Phyllotreta spp.) több faja van, de kártételük megegyezik. Egy nemzedékük fejlődik. Az áttelelő imágók tavasszal előjönnek a talajból és a leveleket lyuggatják. Párosodás után a nőstények a tojásokat a gyökérnyakra rakják. A kikelő lárvák (kukacok) a gyökerekkel táplálkoznak. A bogarak rajzását növényvizsgálattal, vagy az állományba kihelyezett ragacsos lapokkal figyelhetjük meg.
A káposzta levéltetű (Brevicorine brassicae) mindig a fiatal leveleken jelenik meg először. Szívogatásának hatására a levelek torzulnak, a növények fejlődése lelassul. A kártevő soknemzedékes, elevenszüléssel folyamatosan hozza létre utódait. Tojás alakban telel a növénymaradványokon, ezért is nagyon fontos azok mély aláforgatása és a gyomok rendszeres eltávolítása. Betelepedésük növényvizsgálattal vagy sárga színű tálcsapdákkal figyelhető meg. Mivel vírusterjesztő, már kis egyedszám esetén védekezzünk ellene! A folyamatos kelés miatt a kezeléseket többször meg kell ismételni.
PóréhagymaA póréhagymát a vörös- és a fokhagymától eltérően nem fűszerként, hanem önálló zöldségként is fogyaszthatjuk. A kora és késő őszi póré felszedésére októbertől a fagyok beálltáig van lehetőség.
A betegség egyenesen arányos a szántóföldi tripszpopulációk létszámával, ezért a tripszek ellen kell védekezni. Ez a vírus a vetőmaggal nem terjed. A vektor és a vírus forrásai lehetnek az áttelelő hagymák, a korábbi növények árvakelései, a fertőzött palánták és az alternatív gazdanövények.
A fertőzött növény leveleinek hámszövete vékonyabb, mint az egészségesé, és a levél felülete gyakran barázdált. A fertőzött növények satnyák, erőtlenek, hajlamosak a fagyási sérülésekre.
Bár ez a vírus elsősorban a póréhagyma kórokozója, a hagyma és a fokhagyma is gazdanövénye. Számos levéltetűfaj terjeszti. Az alacsonyabb hőmérséklet és a gyenge fényviszonyok kedveznek a betegség kialakulásának. A korai fertőzések nagyobb kárt okoznak a növényekben, mint a tenyészidőszak későbbi szakaszában bekövetkezők. A mechanikai terjesztés ellen legeredményesebben a megfelelő higiéniai intézkedésekkel lehet védekezni, azaz a fertőzött növények eltávolításával és a levéltetvek gyérítésével. A vírus vetőmaggal nem terjed.
Ahogy nyúlnak, a foltok narancssárgává, barnává válnak, klorotikus gyűrű veszi őket körül, és keskeny sávként terjednek a levélcsúcstól a buroklevelek felé. Amikor egy folt eléri a burokleveleket, az érintett levél világoszölddé válik, fodrozódik, fölhasad, végül pedig elhervad és elhal. A beteg növények alaktalanok, a szokottnál kisebbek, értékesítésre, fogyasztásra nem alkalmasak.
A betegség forrásai a fertőzött vetőmag és a korábbi növényekből származó fertőzött póréhagyma-maradványok. A baktérium a növény megfertőzése után mindaddig lappanghat, amíg a környezeti feltételek kedvezővé nem válnak a betegség kialakulásához. A tünetek megjelenését és a betegség terjedését általában a meleg és a magas páratartalom segíti elő.
Védekezésként csak egészséges vetőmagot vessünk! A tenyészidőszak alatt korlátozzuk az esőztető öntözést és kerüljük a levelek visszavágását olyankor, amikor a növények harmattól vagy esőtől nedvesek. Megelőzésként távolítsuk el a fertőzött növényeket és növényi maradványokat!
A fertőzés következtében a levél és a hagyma egyaránt elszárad. A legfontosabb fertőzési források a növénymaradványok, amelyeken a kórokozó sokáig fertőzőképes marad, ezért nagyon fontos a növényi részek talajba forgatása és a vetésforgó betartása.
A botrítiszes rothadás (Botrytis porri) szinte minden évben előforduló betegség, amely elsősorban a hagymafejeken, de ritkábban a levélen is megjelenhet. Fertőzési forrás a vetőmag, a fertőzött hagymafej és a növénymaradványok. A fertőzött magból beteg szikleveles növény fejlődik, a sziklevelek felületén kialakul a konídiumtartó gyep. A kórokozó számára kedvező a 15–20 °C körüli hőmérséklet és a nedves időjárás.
Megelőzésként fontos a 3–4 éves vetésforgó betartása, egészséges szaporítóanyag használata és a csávázás. A fertőződés szabadföldön következik be, de később a tárolás során továbbterjedhet. A tárolóban optimális körülményeket (szellőztetés) kell biztosítani.
Imágó alakban telelő, évi egy nemzedékű faj. Az imágók április végétől, május elejétől jelennek meg a hagymatáblákon.
Az elhúzódó peterakás miatt hosszú a károsítás időtartama. Egy levélben több, sokszor különböző fejlettségű lárvát is találunk. Nyár közepén a talajban bábozódnak, a frissen kikelt imágók még táplálkozhatnak, majd diapauzába vonulnak.
A póréhagymafej-aknázólégynek (Napomyza gymnostoma) évente két nemzedéke fejlődik. A tavaszi nemzedék a vöröshagymán, a nyár második felében megjelenő nemzedék a póréhagymán károsít. Az első rajzás április közepétől, a második augusztustól kezdődik, elhúzódóan. A kártevő a nyári időszakot báb alakban tölti a talajban. A nőstények tojásaikat a földközeli szárrészbe süllyesztik. A lárvák a hagymaszár belsejében lefelé haladó járatokat készítenek. A károsított levelek gyakran fölrepednek.
A beteg növények megsemmisítésével, vetésforgó betartásával csak mérsékelni tudjuk a kártételt. A kémiai védekezést az első szúrásnyomok észlelésekor meg kell kezdeni és többször ismételni.
