Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivéve, ha a törvény megengedi az ettől való eltérést, mint például a munka törvénykönyve (Mt.) 123. paragrafusában az életkor alapján járó, valamint a következő évre áttolható pótszabadság esetén.

Az életkori pótszabadság továbbviteléről először is minden évben külön meg kell állapodniuk a feleknek. A pótszabadság a következő év végéig, és nem március 31. napjáig adható ki. Fontos leszögezni, hogy a szabadság kiadása minden esetben a munkáltató joga és kötelezettsége is. Töretlen a bírói gyakorlat azt illetően, hogy sem peres eljárásban, sem munkaügyi ellenőrzés esetén nem hivatkozhat a munkáltató arra, hogy a munkavállaló nem vette ki a szabadságot – akár azt a hét munkanapot, mellyel maga rendelkezik.

A szabadságra vonatkozó igény nem évül el a munkaviszony fennállása alatt. Tekintettel arra, hogy bizonyos idő után a felgyülemlett szabadság kiadása technikailag nem lehetséges (mivel a munkavállaló túlzottan hosszú ideig lenne távol), így a felhalmozott szabadságnapokat mielőbb ki kell adni. Azzal együtt, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki, az időpontról egyeztetnie kell a munkavállalóval.

A gyakorlatban az is előfordult, hogy a munkáltató 10 évig nem adta ki a felgyülemlett szabadságnapokat, így azok kiadására technikailag már nem volt mód, pénzben megváltani pedig kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehet. A szabadság nem kiadása a munkáltató jogsértésének minősül.

adozona.hu