Európában gyorsabban nőtt a beporzandó területek nagysága, mint a beporzó rovarok populációja – Fotó: Shutterstock

 

Ezzel szemben a méhészek úgy vélik, a tilalom óriási hiba lenne, mivel a házi méhek más rovaroktól egyáltalán nem hódítanak el területeket, sőt tevékenységük a vadméhekkel együtt kiegészíti egymást. Sőt, a házi méhek számára elérhető területek korlátozása ellentétes a gazdálkodás és az emberek érdekeivel.

 

Ezt az álláspontot képviseli többek között August-Wilhelm Schinkel, a mintegy 140.000 tagot számláló német méhészek egyesületének elnökségi tagja is. Felhívja a figyelmet arra is, a természetvédelmi területek nem egységes tömböket képeznek, sőt azok határai nagyon kacskaringós vonalakat írnak le, ezért a 3 km-es tilalmi zóna kijelölése és az ennél jóval nagyobb távolságokat bejáró mézelő méhek mozgásának ellenőrzése a gyakorlatban teljességgel lehetetlen. A vadméhek pedig egyáltalán nem törődnek az emberek által kijelölt zónákkal.

 

Egy dolog viszont egészen biztos, nevezetesen az, hogy az egyes körzetekben a csökkenő állományú beporzók (házi méhek és egyéb rovarok) tevékenységére az egész gazdaságnak égető és egyre nagyobb szüksége van. Méhészeti szakértők ugyanis 41 európai ország adatai alapján megállapították, hogy a beporzás igénye földrészünkön 2005 és 2010 között közel ötször gyorsabban nőtt beporzó rovarok populációjához képest.

 

Forrás: topagrar.com