Habár mindegyik jellegzetes magyar fajtaként van számon tartva az Othello szőlő Amerikából, a Kadarka pedig Albániából származik. Mindkettő sok viszontagságon ment keresztül, szinte ki is vesztek a köztudatból hosszú évtizedekig, pedig az értékes tulajdonságaik miatt sokkal jobb sorsa érdemes szőlőkről van szó, akár több hektár is lehetne belőlük.

 

Ami közös bennük, és az előnyüket jelenti, hogy a fagytűrő képességük miatt későn is szüretelhetők. Észak-Magyarországon még lekvárt is főznek belőle, ami elnyerte a Magyar Termék Díj Arany fokozatát is – írja a novenyvedoszer.hu.

Egyes fajták kivesztek a köztudatból – fotó: pixabay.com

 

Az Othello szőlő, régi direkttermő fajta, a fürtje kicsi vagy közepes nagyságú, vállas, és közepesen tömött. Bogyói közepesen nagyok, megnyúlt gömbölyűek, színük kékes fekete, hamvas. Héja vastag, szívós, a húsa nyálkás, a bogyóleve  liláspiros. Viszonylag jól ellenáll a téli fagynak és a peronoszpórának, a lisztharmatra azonban érzékeny. Levele a kén hatására megperzselődik, a száraz, meszes talajokon rosszul fejlődik.

 

Fábiánházán az Othello és az Izabella szőlő termesztése több, mint száz éves múltra tekint vissza. Bő termésűek, nem igényelnek különösebb növényvédelmet. Ennek ellenére napjainkban már alig található néhány Othello tőke, de annyi azért még van, hogy lekvárt főzzenek belőle.

 

Ebből a 18. század végétől honos szőlőfajtából sok minden készíthető, így lekvár is, aminek a híre eljutott egészen a Magyar Termék Díjig. Elkészítésének technikája hasonló a szilvalekvár főzéséhez, viszont az állaga nem olyan sűrű. Nagyon finom süteménybe, tésztára, derelyére, fánkra. Nem kell olyan sokáig főzni, mint a szilvát, elég egy órát, majd mehet bele a cukor, fél óra főzés után a dzsemfixáló – pár perc kavargatás és már el is készül a szőlődzsem.

 

A kései szüretelésű szőlő bogyóit elő kell főzni, ezután következhet a passzírozás és a fentebb leírt főzés. Annak érdekében, hogy minél édesebb legyen tovább kell hagyni a tőkén,  de a tartósításhoz és a sűrítéshez cukorra mindenképpen szükség lesz – 70 liter léhez egy-két kilogramm cukor kell.

 

Van egy másik fajta szőlő is, amely majdnem elveszett, ám elkötelezett szőlészek-borászok évtizedek óta foglalkoznak vele: ez a Kadarka. A kékfrankos mellett ez is régi magyar borszőlő fajtánk, de érdemes tudni róla, hogy eredetileg a Balkánról származik.

 

Egyértelműen szereti a hazai tájat és termőhelyet, világszerte nagyjából 1000 hektáron, Magyarországon ebből 325 hektáron termesztenek kadarkát. A szekszárdiak egyik kedvenc fajtájából légies, könnyedebb típusú vörösborokat készítenek, amelyekre egyre nagyobb az igény.

 

A Kadarkának kifejezetten jót tett a nagy meleg, amíg a többi szőlőfajta levele kókadozott, addig a kadarka levelei egyenesek maradtak. Szüret táján is hasonló volt a tapasztalat: míg a többi szőlő elkezdett fonnyadni, vagy töppedni, addig a Kadarka ropogós volt,  ízletes borok születtek belőle idén. A nagyon magas a cukorfok és szép szín a meleg időjárásnak volt köszönhető.

 

forrás: agroinform.hu