Indokolási kötelezettség alóli részleges mentesülés

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) 66.§ (9) bekezdése alapján a munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. Ez a "könnyítés" azonban határozott idejű munkaviszonyra nem vonatkozik. A munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt felmondással csupán a felszámolási– vagy csődeljárás tartama alatt, a munkavállaló képességére alapított okból, illetve abban az esetben szüntetheti meg, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik. Amennyiben pedig a munkáltató azonnali hatállyal szünteti meg a határozott idejű jogviszonyt (erre valamennyi munkavállalói csoport esetében lehetősége van), a hátralévő időre járó, de legfeljebb 12 havi távolléti díj megfizetésére köteles.

Nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának felmondása is lehet érvénytelen

Az egyik jogeset tényállása szerint a munkáltató felmondással megszüntette a nyugdíjasnak minősülő felperes munkaviszonyát, amit az Mt. 66. § (9) bekezdése alapján nem volt köteles indokolni. A munkavállaló keresetében 12 havi távolléti díja összegének megfelelő mértékű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, arra figyelemmel, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el a jogviszonya megszüntetésekor. Álláspontja szerint azért érte retorzió, mert ő adta át a diszpécserek által írt petíciót a munkáltatói jogkör gyakorlójának, aki emiatt bosszút állt azért, hogy elvegye a munkatársai kedvét a munkavállalói jogos érdekek érvényesítésétől. A munkáltató a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló munkaviszonyát indokolás nélkül szüntethette meg. A felmondás jogát így fogalmilag nem gyakorolta visszaélésszerűen, az megfelelt a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének. A Kúria az Mfv.X.10.144/2020. számú döntésében megállapította, hogy alaptalanul állította a munkáltató, hogy amennyiben a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavállaló munkaviszonya indokolás nélkül kerüljön megszüntetésre, a joggal való visszaélés fogalmilag kizárt. A munkáltató azon állítását miszerint már a petíció benyújtását megelőzően döntöttek arról, hogy a felperes jogviszonyát meg kívánják szüntetni, és pusztán a keresőképtelenségére figyelemmel nem tudták közölni vele korábban ezt a munkáltatói döntést, cáfolta az a körülmény, hogy a felmondás közlését megelőzően készített „diszpécserek szolgálati beosztása” megnevezésű okiratban a munkavállalót a teljes hónapra munkavégzésre osztották be, amiből kitűnően teljes hónapban számítottak az ő munkavégzésére. Megalapozatlanul állította a munkáltató azt is, hogy a munkáltatónál megvalósuló létszámcsökkentésre figyelemmel került sor a munkavállaló munkaviszonya megszüntetésére, mivel a felmondás közlése előtt három nappal még diszpécseri munkakör betöltésére vonatkozó felhívást tett közzé.

Munkakörfelajánlási kötelezettség

A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással a 78. § (1) bekezdésében meghatározott okból, azaz az azonnali hatályú felmondás szigorú feltételei alapján szüntetheti meg. Ugyanezen munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a munkaszerződés szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd