Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy térség, ahol három folyó ölelésében bőséges termést adtak az ártéri dzsungelgyümölcsösök. Nemtudom szilva, cigánymeggy, vilmoskörte, milotai dió adták a zamatosabbnál zamatosabb ízű gyümölcsöt, csakhogy hiába. Azt ugyanis értékesíteni évről-évre nehezebben tudták az itt élők, köztük Móruczék is. Látta ezt István, a család legifjabb tagja, és úgy döntött, hogy lesz, ahogy lesz, de ő ezen változtatni fog. Jó szerencséjére társra is lelt a hatalmas feladathoz, aki a nagyvárost hátra hagyva költözött ide, Panyolára.