Tamás munka közben “lelkes támogatókra” talált kedves mókusok és cinkék személyében, akik folyamatosan figyelemmel kísérték, mit is csinál.

Egy egész meseszerű madárváros épült, melynek az arra sétálók találó neveket is adtak. Egyesek mókusfalvának, mások manólaknak, vagy tündérszállónak nevezik a pompás épületegyüttest.

 

Kánya Tamás összegyűjtötte a természetes anyagokat a környékről, és helyben készített el mindent. Uszadékfákból házakat, létrákat, átjárókat, ajtókat és kis hidakat csinált, két oldalt korláttal, hogy a mókusok tudjanak mibe kapaszkodni. A háztetőket fűzfaágakból fonta, fenyőágakból, korhadt fakeregből, kövekből, valamint elfásult taplógombából építkezett.

 

Mindent felhasznált, amit csak talált. A környék zöldhulladék-lerakatai is kiváló alapanyagokat szolgáltattak.

Nagy élet zajlik azóta a tüneményes házak között, a napokban megjelent egy erdei csíkos pirók egércsalád is, a mókusok pedig szinte folyamatosan lopkodják a diót. A vörös bundás rágcsálók praktikusan használják a hidakat, vagy ücsörögnek a házak tetején és mogyorót majszolnak.

 

forrás: sokszinuvidek.24.hu