Minden tradicionális, hegyvidéki és bioterméknek, valamint az egészséges élelmiszereknek csökken az áfája

 

A rossz szokások következményei

Amikor még este is nagy mennyiségű finomított szénhidrát kerül a szervezetünkbe, akkor ez maga után vonja az inzulinszint növekedését, aminek következtében viszont csökkeni fog a melatonin termelése.

 

Ha kevés a melatonin vagy hiányzik, rosszul fogunk aludni és nem lesz pihentető az éjszakánk.

Reggelig túl kevés kortizol készül, aminek az a feladata, hogy felébresszen minket, és még néhány társával felkészítsen arra, hogy lendületesen és lelkesen hozzálássunk a napi tennivalóinkhoz.

 

Kialvatlanság, elcsigázottság

Az alacsony kortizolszint miatt (és azért ebbe a nyugtalan alvásnak is van némi beleszólása) reggel fáradtnak érezzük magunkat, esetlenül és kótyagosan téblábolunk. Még csak embernek sem nagyon vallanánk magunkat, amíg magunkba nem töltöttük az első bögrényi koffeint. Sokan gondolják úgy, hogy enélkül ki sem bírnák a napot, de ezzel csak tovább rontanak a már egyébként is tarthatatlannak minősülő helyzeten.

Éhség és energiagyűjtés

Az alacsony melatonin szint a leptintermelésre is hatással van, ami az étvágy kontrollálásáért és a jóllakottság érzéséért felel.

 

Az alacsony leptinszint fokozott étvágyat fog eredményezni.

És mivel elképzelésünk sincs arról, mi mástól lehetnénk energikusabbak, legtöbbször az evésben látjuk a megoldást. Mi tudna jobban felpörgetni - legalábbis egy időre -, mint a cukor? Ekkor ismét inzulinra van szükségünk, méghozzá elég sokra. Ha későig dolgozunk, nézzük a tévét, vagy csak ülünk a számítógép előtt, a testünk nem tudja felkészíteni magát az éjszakára, mivel nappalra utaló jeleket tapasztal. Ezért táplálékfelvételre motivál minket, hogy támogassa a látszólagos erőfeszítéseinket. Vajon miből lehet leggyorsabban energiához jutni? Igen, a finomított szénhidrát tökéletes választásnak tűnik. Ahhoz kelleni fog még egy löket inzulin, és ott vagyunk, ahonnan indultunk. Ezt az ördögi kört legkönnyebben a táplálkozásunk megváltoztatásával tudjuk meghekkelni, és a teljes életmódváltás is sokat tud lendíteni rajta.

 

Egy kifinomultan működő rendszer selejtes pótléka

Már kora reggel mesterséges újraélesztés bevetésével tudtuk csak mozgásra és munkára bízni a testünket, az egész napunk olyan lesz, mintha egy vidámparki hullámvasútra váltottunk volna bérletet. Zuhanás, „doppingolás”, enerváltság, feltankolás.

 

Miután felborítottuk a hormonjaink rendszerét, nem marad más, mint hogy hiányukat evéssel bevitt energiával próbáljuk pótolni.

A testünk tudja, hogy mikor van szükségünk evésre, alvásra, mikor van a munka ideje és mikor a pihenésé, a regenerálódásé. Mi egyelőre a nyomába sem érünk.

 

Vajon mi milyen dallamot hallanánk?

A belső karmesterünk a hormonok útján vezényel, és mi akkor fogunk szépen muzsikálni, ha harmóniában maradunk velük. A hormonok levennének egy csomó terhet a vállunkról. Azzal, hogy nem hagyjuk őket normálisan működni, az felér egy akkora esztelenséggel, mintha saját kezünkbe akarnánk venni a légzésünk vagy a szívverésünk szabályozását.

 

A hormonrendszer (különösen a női) rendkívül kifinomult, viszont felettébb érzékeny is.

Szereti a maga módján intézni a dolgokat. Hozzá képest olyanok vagyunk, mint a csintalan kisgyerekek, akik felborítják, szétdobálják, összetörik a játékaikat. Egész nap frusztráltan és kimerülten "rohangálhat" utánunk. Próbálja felszámolni a káoszt, de reménytelen, mert mi újból és újból szétziláljuk a rendszert, és szinte soha sem vesszük észre mennyi mindent tesz értünk.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu