A kínai mezőgazdasági vállalatok évtizedek óta vásárolnak vagy bérelnek földterületeket külföldön, hogy pótolják a csökkenő otthoni termőterületeket, és biztosítsák az 1,4 milliárdos népességnek az élelmiszert. A folyamat különösen felgyorsult a 2006–2008-as élelmiszerválság után, amikor szédítő mértékben emelkedtek világszerte a gabonaárak.

A kínai vállalatok a fejlődő országokban, elsősorban Afrikában kezdtek termőföld-felvásárlásokba és élelmiszeripari fejlesztésekbe. A Bloomberg Mozambikot hozta fel példaként, ahol a kormányzat Hupej tartománnyal egyezett meg a Limpopo folyó torkolatvidékének fejlesztésében, abban a reményben, hogy a termelékenységet visszaállíthatják a 16 évig tartó polgárháború előtti szintre.

A Wanbao Grains & Oils 250 millió dollárt költött öntözőrendszer kiépítésére, gépekre és a 20 ezer hektáros terület előkészítésére, amelyet nyolcezer helyi farmertől vásároltak fel öt évvel ezelőtt. Az üzlet azonban nem egészen úgy sikerült, ahogyan tervezték. Egyrészt meg kell küzdeniük a helyiek ellenállásával, akiknek a kormányzat azt ígérte, hogy munkát kapnak az új farmon – ahol ehelyett a mai napig kínaiak dolgoznak –, és feljavított állapotban kapják majd vissza a birtokukat, ami nem történt meg. Másrészt hiába termelik a rizst kínai kézben lévő földeken, a termés hazaszállítása éppen úgy importnak számít, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint minden külföldről bevitt élelmiszerre.

Harmadrészt az ország fejlődésével, a középosztály bővülésével megváltoztak a kínaiak fogyasztási szokásai, megnőtt az igény a jobb minőségű és változatosabb élelmiszerek iránt. Kínában fogyasztják a világ sertés- és tejportermelésének a felét, a szójababénak és a rizsének a harmadát.
A globális élelmiszerválság enyhülése után Kína új terület felé fordult: minőségi élelmiszer-termelő cégeket kezd felvásárolni a fejlett országokban. Kínai vállalatok közel 52 milliárd dollárt fordítottak erre 2005 óta, az élelmiszeripari üzletek száma megnégyszereződött az elmúlt hat évben. A WH Group például 2013-ban felvásárolta a virginiai Smithfield Foodsot, a világ legnagyobb sertésipari cégét, a National Chemica pedig a svájci Syngenta rovarirtószer-gyártót 43 milliárd dollárért. A kommunista párt pedig februárban további támogatásáról biztosította a kínai cégeket, hogy fektessenek külföldi agráripari vállalatokba, amelyek felölelik a termeléstől a feldolgozáson keresztül a raktározásig és szállításig az egész szegmenst.

www.vg.hu