Tavaly még csak mintegy 400 ezer hektáron termeltek búzát. Ez körülbelül 4 millió tonna termést hozhat, ami az utóbbi évek legnagyobb hozama, és az ország szükségletének 80 százalékát fedezi. A 43 millió lakosú országban szinte minden étkezéshez esznek kenyeret.

Azért tértek át a kutak használatára, mert Irak két fő folyója, a Tigris és az Eufrátesz – és amelyek az emberi civilizáció bölcsőjének számítanak – vízhozama kevesebb, mint a felére apadt. A vízhozam csökkenése az egyre kevesebb csapadék, a folyóvíz túlhasználata és a felső szakaszokon épített gátak következménye.

 

Csakhogy a kutak túlhasználata következtében kiszáradhatnak a víztározó rétegek, figyelmeztetnek egyes mezőgazdasági szakértők és környezetvédők.

Néhány gazdálkodó máris azt tapasztalja, hogy csökkent a talajvíz szintje, már van, ahol 12-15 méterrel alacsonyabban van, mint az előző szezonban. Szaúd-Arábiában 2009-ben megszüntette a hasonló módon sivatagi kutakra alapozott 30 éves búzatermesztési programját, mert javította ugyan az ország önellátását, viszont kimerítette a királyság szűkös vízkészletét.

 

Irakban több mint 110 ezer kutat tartanak nyilván, de csak töredékük, nagyjából 10 ezer rendelkezik modern, a víz pazarlását gátló technológiával. Az aggódó szakértők szerint a most kiaknázott víztartó rétegekben évezredek óta gyűlik a víz, de néhány éven belül eltűnik, ha nem változtatnak a hasznosítási módján.

 

Forrás: Reuters