Az őz ellése jellemzően május hónapban, június első felében történik, ami részben egybeesik a széna és a szilázs betakarításának időpontjával. Az ilyenkor elfekvő pár napos, illetve pár hetes őzgidák a kaszálógépek munkavégzése miatt veszélyben lehetnek, ezért a betakarítás során vadriasztó láncot vagy egyéb, hanghatáson alapuló vadriasztó eszközt kell használni.

Ugyanakkor ha a gazdálkodó értesíti a vadgazdálkodót a tervezett kaszálás időpontjáról és helyszínéről, akkor – gyors, hőkamerás drónos felkutatást követően – a vad a szomszéd táblára áthelyezve biztonságba kerülhet. Mindehhez a gazdák és a vadászok közötti együttműködésre van szükség – hangsúlyozza az Agrárminisztérium (AM) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Ebben a folyamatban fontos, hogy a gazdálkodó értesítse

a vadgazdálkodót a kaszálás tervezett helyszínéről és időpontjáról. Ezt követően a vadászok intézkedhetnek a hőkamerás drón segítségével történő felkutatásról, majd a gidák mentéséről.

Az őzgidák a megszületésüket követő két-három hetet a földhöz lapulva töltik, az őket elrejtő növényzetben. Ezt „lapuló reflexnek” is nevezik, így védekeznek a ragadozók ellen életük ezen szakaszában, valamint a színezetük mintája is rejtőzködő – ez az életben maradásuk kulcsa. Az őzekben a menekülési reflex csak később alakul ki. Életük első heteiben minden őket érő hanghatásra, zavarásra ösztönösen lelapulnak, nem mozdulnak, még a hangos munkagépek közeledésére sem.

Semmiképp nem javasolt, hogy ha – akár mezőgazdasági területen, akár máshol – őzgidát találunk, azt esetleg megfogjuk, simogassuk vagy hazavigyük, mivel az emberi szag miatt a suta nem fogadja vissza a gidát, amely így elpusztul. A szakemberek gumikesztyű használatával, a gida környezetében lévő növények, fűcsomók közé fogva óvatosan emelik fel a gidát, és helyezik bele egy fűvel bélelt és szellőzővel ellátott, zárható fedelű tárolóba. A tárolót a tábla szélére viszik, olyan részre, ami nem kerül kaszálásra. A suta a gida hívóhangja alapján meg fogja találni a kicsinyét, azaz a táplálása megoldott lesz. Ezzel a módszerrel az őzgida biztonságos helyre kerül, majd a kaszálás végeztével elengedik.

 

A témához kapcsolódóan, az Illancs-bácskai vadgazdálkodási tájegységben mintaprojektet indított az AM Vadgazdálkodási Főosztálya, melyet a NAK és az Országos Magyar Vadászkamara Bács-Kiskun Vármegyei Területi Szervezete támogat. A program ötvözi a gidamentési feladatot vadgazdálkodási szempontú kutatással is, ugyanis a gidák egyedi azonosítójelet kapnak, amely a későbbi nyomonkövetést is segítheti.

 

forrás: agrotrend.hu / Nemzeti Agrárgazdasági Kamara